Kis merinó történelem
Mit kell tudni a hazai merinó gyapjúról?
A válaszért vissza kell mennünk mintegy 7-800 évet, egészen a 12-13. századig. A spanyolok ekkoriban kezdtek el egy berber törzstől (a mai Marokkó területén éltek) kosokat vásárolni, a Gibraltári-Szorost használva mint hajózható kapcsolatot az Ibériai-félsziget és Afrika között. A kosokat aztán a saját birkáikkal keresztezték. A spanyol anyajuhok és az afrikai kosok aztán finom gyapjú utódokat hoztak létre. El is nevezték őket merinónak, mely név az afrikai törzs nevére utal.
A középkorra a spanyolok tovább nemesítették a fajtát. Annyira jók voltak, hogy nem is engedték a merinó birkák exportját, sőt, egyenesen halálbüntetést helyeztek kilátásba annak, aki mégis próbálkozik. A 18. században azonban a spanyol uralkodó család a rokon családoknak kezdtek el merinó anyajuhokat ajándékozni, és ezzel el is terjedt a fajta világszerte (mert ugye ekkoriban a spanyolok elég jelentős gyarmatokkal is bírtak, volt családi kapcsolat mindenfelé).
A fajta azonban nem homogén, konzisztens tulajdonságokkal bíró gyapjút jelent. Néhány dolog van, ami minden merinó gyapjúra jellemző – hivatalosan a finom gyapjúk közé tartoznak, elég jelentős a göndörödése a szálaknak, és nagyon szeretnek filcesedni. Mindezek ellenére talán ez az egyetlen fajta, amelyiknek ekkora szórása van – a szálvastagság 11-12 mikrontól elmegy 26 mikronig is.
A tudományosan meghatározott puha szál 23 mikron alatt van, ezt nem érzi a legtöbb ember már szúrósnak. Ami efölött van (és még az is lehet merinó) már nagyon szubjektív megítélés alá eshet – érzékenyebbeknek már szúrós lehet, de van, akinek puha érzetű.
A merinó fajtán belül viszont már szinte lehetetlen meghatározni az összes további típust, annyi keresztezés történt az idők folyamán.
Általában elmondható, hogy a merinó gyapjú színe fehér vagy világos, a szálak hossza 5-12.5cm közé esik, nagyon zsíros nyers állapotban. A nyers gyapjú súlyának kb. 50%-át elveszti a feldolgozás során (magyarul – 50%-os a veszteség).
Magyarországon (és a régióban) inkább a húsmerinó fajták a jellemzőek, melyeknél a gyapjú tulajdonságai háttérbe szorulnak az elsődleges cél, a hústermelés mögé.
A dörögdi birkák gyapja 24-25 mikronos, ez, mint láttuk a fajtára jellemző vastagságok felső határát jelenti.
A gyapjú (és a fonal) választásánál érdemes a felhasználási területet mindig figyelembe venni. A szuperfinom gyapjú nem kifejezetten erős igénybevételre való, nem tartós. Hajlamos a csomósodásra (pont a finomsága miatt), de kiegészítőket, sálakat, babáknak való takarókat bátran készíthetünk belőle. A vastagabb merinóból lehet kicsit nagyobb igénybevételnek kitett pulóver, sapka, kesztyű, takaró is.
Ha a fonalunk nem superwash, kézzel mossuk és kerüljük a dörzsölgetést, illetve a nagy hőkülönbségeket a mosó és az öblítővíz között. Ha filcet szeretnénk, mindenképpen számoljunk 30-50%-os zsugorodással.
